A vízisten menyasszonya – 8. rész, saját felirat

Madarak és méhecskék beszélgetés isteni verzióban indul a rész, ami azért elég humoros, másrészt mondhatjuk érdekesnek is.

Míg Habaeket egész nap elnéznénk isteni formájában, azzal a szépséges hajjal, Bi-Ryeom a csapzott hajával kb. úgy fest, mint egy lepukkant koldus. Neki a modern kori upgrade kifejezetten jót tett, míg Habaek modern frizurájával képtelen vagyok kibékülni.

Mindenesetre túl a madarak és méhek mesén elég érdekes teológiai okfejtésbe kezdenek a főpappal az ember viszonyáról az istennel/istenekkel. Itt az istenek magukról úgy beszélnek, mint egyszerű élőlényekről, akiket nem nagyon izgat, hogy istenként tekintenek rájuk. Sőt, nem is értik, hogy az emberek miért bonyolítják annyira túl az életet, ami amúgy elég egyszerű. Viszont számomra itt is előjön az a motívum, hogy az embernek kellenek az istenek, hogy legyen, akit a saját feje fölé tehet. Aki miatt nem érzi magát sosem egyedül. Akihez fordulhat vigaszért, támaszért, akit vádolhat, ha amúgy senki mást nem lehet… Ami valljuk be, elég infantilis dolog, mégis, szinte genetikai szinten van belénk ágyazva, legyen szó bármilyen isten hitről. És számomra egy igazán érdekes nézőpont. Másrészt szeretem Anne Rice (Interjú a vámpírral sorozat) isteni okfejtését a Memnoch a Sátán című kötetéből, ami alapvetően más, de elfogadható teóriát állít fel Istenről, Sátánról, Paradicsomról és Pokolról egy izgalmas regénybe csomagolva, ahol Lestat, a vámpír egy Dante jellegű Pokol és Menny túrát zavar le a Sátán kíséretében. Ott Isten inkább egy gyermekként/objektív tudósként kerül beállításra, aki megteremti a mindenséget, majd utána nem igazán foglalkozik az egésszel, hagyja, hogy az egész a maga útján bontakozzon ki. Míg Sátán nem féltékenységből, hanem szánalomból lesz a Pokol ura, hogy a dühös, csalódott lelkeket, akik a semmibe kerülnek haláluk után, a megtisztulás és ezáltal a Mennybe vezető útra terelje. Azonban néhány Millenium után ez a meló is kezd elég unalmassá válni. Ehhez pedig jól kapcsolódik a Lucifer című sorozat, aminek a harmadik évada hamarosan érkezik a tévébe. DEEEEEE vissza a Vízistenhez 🙂

Szegény Shin elnök kilétére is fény derül ebben a részben. Ki nem állhatom, hogy megint egy olyan sztoriba kerülünk, ahol az ártatlan bűnhődik a szülője hibája miatt. Szerencsétlent azért ítélik el, aminek született, függetlenül attól, hogy ő akarta azt a legkevésbé. Persze, ha pszichológiai oldalról néznénk, azt lehetne mondani, hogy az elnökre vetítik ki az istenek azt a bűntudatot, rossz érzést, amit nem vetíthetnek a valódi bűnösre. Lényegében megy az áldozat hibáztatás agyatlanul, amitől a mi kis isteneink elég sok mínusz pontot szednek össze a szememben. De mutatja azt is, hogy ugyan olyan gyarlók és esendők, mint az ember, így erkölcsileg egyáltalán nem állnak az annyira lenézett emberek fölött. Pont olyan természeti lények, mint az ember, csupán mágikus képességekkel és átlagon felüli szépséggel. De a hatalmuk egyetlen dologból fakad, az emberek hitéből. Vedd el ezt a hitet, és meghalnak, elsorvadnak az istenek.

Persze ez a teória sem a koreai sorozatok íróinak sajátja. Régóta foglalkoznak vele, sok író is feldolgozta már. Akár Neil Gaiman az Amerikai Istenekben is, ami dettó erről szól és sorolhatnánk. Szóval az eredetiséget itt hiányolom. Próbálkozhattak volna valami keletiesebb misztikummal, de gondolom, így volt kényelmes.

Viszont a pszichiáterünk abszolút béna. Nem csoda, hogy üres a klinikája, ha képtelen hasznos tanácsot adni: “Gondolj másra, ha nem tudsz aludni…” Nem tudom eldönteni, hogy szándékosan csináltak-e belőle ilyen béna orvost, vagy ahhoz van köze, hogy nem sok érzéke van az emberekhez. De akkor, meg hogy a túróba kapott valaha diplomát?

Na, mindegy. Ennél több, és lelövöm a fontosabb eseményeket, szóval nem húzom tovább.

Viszont a vége. Most komoly? Ez most engem is zavar! Pedig most a Sassy vége jön, így fogalmam se lesz, hogy mi fog következni…

Online 8. rész

Felirat 8. rész