Tervezett projektek 2018

Itt egy új év. 2018. 2016-ban kezdtem el fordítani és az úton sokat tanultam. Részint önmagamról, részint más emberekről. Találkoztam bizonyos emberek legrosszabb oldalával és sok kedvességgel is. Magamról mit tanultam? Amit eddig is tudtam, hogy mindig túl sokat akarok egyszerre teljesíteni. Pedig hosszú távon ez még mindig teljesíthetetlen és a mennyiség a minőség rovására is megy. 🙂 Pedig jó lenne, ha egy nap 100 órából állna és alvás nélkül is mindig energikus és kipihent lehetne az ember, de nem így van. Sajnos. Ha a jó pap is holtáig tanul, akkor én miért ne? Ráadásul távol vagyok a szentségtől 🙂

2018 nagy változásokat hoz az életemben és jóval több elfoglaltságot, mint az eddigiekben. De végre, azon az úton haladok, amin mennem kell.

Mik is vezetnek oda, hogy szünetre fogok menni? (És nem, ez nem rinyálás, csupán szubjektív okfejtésem)

• nem látom előre, mennyi szabadidőm lesz, de jóval kevesebb, mint eddig. És, ha már most nem tudok úgy fordítani, ahogy szeretnék, mi lenne később?
• szórakozás helyett munkaként kezdtem a fordításokra tekinteni
• nem szeretem az erőszakosságot, mégis kénytelen voltam olyan dolgokat tapasztalni, amúgy vadidegen emberektől (akár én voltam a célja, akár más fordító), ami megkérdőjelezte bennem, hogy bizonyos emberek értékrendje, embersége tényleg a helyén van-e, vagy az internet nyújtotta anonimitás – virtualitás okán miként engedhetnek meg olyan viselkedést, amilyet
• örültem, hogy a munkámmal örömöt szerezhetek másoknak, de egy pro bono munka esetén is, mindenkinek szüksége van visszajelzésre, támogatásra, valamire, ami további erőt ad a folytatáshoz, a saját motiváción túl. A nézők köszönete egy nagyon jó dolog, de hosszú távon egy fordító arra is vágyik, hogy megbeszélhesse a sorozatot. Ne csak egyoldalú legyen az egész tevékenysége. Tisztelet a kivételnek, ez nem sokszor tudott megtörténni, miközben értem a nézői oldalt is. Amikor a rajongás olyan fokú, hogy gyorsan lecsap a feliratra és repül is a gép elé. Akkor nem beszélgetni akar egy sorozatról. Mégis, jó tanács, a fordítók szeretnék tudni a véleményeteket!
• nem láttam egyetlen sorozatot sem azon túl, amit fordítottam. Egyetlen, egyet sem. Pedig sok jó alkotás volt az elmúlt években. És valamikor ezekre is időt kellene találni 🙂

Mit fogok csinálni?

• megvalósítom az álmaimat, mert rajtam kívül senki sem tehet engem boldoggá és elégedetté és végre a kemény munkám most kezd szárba szökkenni.
• végre ismét néző is leszek, nem csak fordító
• minden jót 🙂

Szándékosan fogalmazok úgy, hogy szünetre megyek majd. Hisz a sohase mondd, hogy soha elve alapján, lehet, hogy majd újra felveszem a fonalat. Kicsit okosabban, kicsit mértékletesebben. Lehet, még az idén, lehet, csak évek múlva. De nem akarok ígérgetni, hogy utána azzal leginkább csak saját magam stresszeljem az idő múlásával.

Jelenleg 4 db sorozatom fut, amit fordítok. 2018 azzal fog telni, hogy ezeket szépen befejezem és addig tőlem mást nem fogtok látni. (Habár van 1 sorozat, amit megcsinálnék, ha valaha elkészítik, de arra kevés esélyt látok 🙂 Ha ezeknek a kifutása után mégis lesz olyan, ami nagyon-nagyon megfog és időm is lesz rá, akkor arról tudni fogtok. 🙂

A befejezendő történetek, ebben a sorrendben, amire még veletek közösen fogunk gombot varrni a szünetelés előtt:

Koreai Odüsszeia
Black
Oh my Geum Bi
Five Children

Egyik sorozatomat sem fogom félbe hagyni, ahogy nagyon sokszor mondtam. Aki ezekre várt/vár, az megkapja a teljes élményt. Akkor meg miért most jelentem ezt be? Mert nekem idő kell, hogy bizonyos döntéseimet megemésszem. Ez pedig egy nehéz, de szükségszerű döntés volt.

Szóval itt most nincsenek tervezett projektek, csak tervek az életre.

Nagyon remélem, hogy minden nézőnek, fordítónak, jövőbeli fordítónak csodás éve lesz és sosem adja fel az álmait – legyen az egy út Koreába, vagy bármi más! Addig pedig kitartást és folyt. köv.! 🙂

 

 

 

 

.